Hol siklottak félre a dolgok?

IMG_20160804_194602-1007x1024A fenti kép több, sorozatban elkövetett hibáról tanúskodik. Az egész úgy kezdődött, hogy Családi Ebédre mentem…

ÖSSZEFOGLALVA A TANULSÁG:

  • Időben MINDIG első a kalóriaszámolás, és csak utána eszem meg az ételt, aminek már tudom a kalóriaértékét, és tudom hogy belefér az aktuális adagba
  • Ha közösségi lakmározásra vagy hivatalos, kalóriaszámolós napon, akkor nagyon-nagyon gondold végig előre a stratégiát, mert ez az egyik legnehezebb próbatételek egyike
  • Közösségi lakmározáskor a legjobb módszer (tehát kb. csak ezt kellene alkalmazni), hogy előre felosztom az egy étkezésre szánt kalóriát és mindenből grammra pontosan csak annyit eszem, amennyit elterveztem.
  • A rántott sajt alapvetően gonosz.

Vittem a gramm-mérlegemet, mert éppen kalóriaszámolós napom volt, tehát bele kellett férnem 1200 kalóriába (ez nálam általában 4 részre oszlik, tehát 300 kalória per étkezés). De türelmetlen voltam, így azt a módszert választottam, hogy előbb lemérem amit kiszedtem, megeszem és majd utólag számolok kalóriát. Az eredmény a papíron pirossal bekarikázva látható. 1281 kalória a végösszeg, a maximum 1200 helyett.

A másik, hogy egyik nagy kedvenc ételem volt, a rántott sajt. Ezt “rendeltem”, amikor megbeszéltük hogy mi legyen az ebéd. Amikor jöttem el, akkor kezdtem el rákeresni, hogy voltaképpen mit is ettem és akkor csaptak arcon a sorban elém kerülő cikkek, melyek szerint ez volt a lehető legrosszabb választás a részemről egy számolós napon. Ilyen címekre bukkantam, mint: A leghizlalóbb konyhai eljárások, és: Öngól sorozat – a rántott sajt szindróma…  100 gramm belőle több mint 400 kalória. Hogy érthető legyen, ugyanaz a 100 gramm marhapörköltből 114, vegyes zöldségből 34 kalória. Tehát, egy fél marék rántott sajt, egy tányérnyi marhapöri, vagy egy vödör finom párolt vegyes zöldség ugyanannyi hájat fejleszt, csak sokkal kevesebb vagy több kaja ( = élvezet).

Hozzászólás