Trükkök

A vonalkódot a Magyar Posta szponzorálta 🙂

Sajnos az eddigi felkelési technikám elkezdett cserbenhagyni. Egy olyan okostelefon alkalmazást használtam eddig, ahol két-három matematikai feladatot kellett megoldani ahhoz, hogy az ébresztő abbahagyja az üvöltést. Ezt már félálomban ki tudom kapcsolni. És ezzel az a probléma, hogy az egészet le tudom rendezni az ágyban.

Szóval más megoldás kell. Szerencsére be lehet állítani más feltételt is az ébresztő kikapcsolásához.

Szerintem megvan az ideális.

A lakás másik végébe kiragasztottam egy vonalkódot, amit beállítottam a programban és így csak erre a vonalkódra kapcsol ki. Tehát ki kell másznom az ágyból és végig kell mennem a lakáson. Ez szerintem már elég lesz arra, hogy ne menjek vissza az ágyba „még ötpercre”. Ha ez sem működik, akkor a következő az lesz, hogy tervezek egy szerkezetet, ami mikor kilépek a szoba ajtaján, bezárja az ajtót és nem enged vissza az ágyhoz! 🙂

Ma észrevettem, hogy az egyetem fele van egy zöldséges. Mivel beszüntettem a büfében vásárlást, így megelőzve a késztetést, hogy ott vásároljak, gyorsan vettem pár almát. Ez a két-három hét lesz a kritikus időszak, amíg a jól megszokott büfében dőzsölős rutin kikopik.

Elvégeztél mindent, de a sportra valahogy nem jutott időd.

Ha nem szánsz túl sok időt az önsajnálatra és hezitálásra, már kint is vagy. Már csak percekben mérhető távolságra kerültél attól, hogy tényleg száz százalékra teljesítsd a napod.

Mikor hazaérsz a ledolgozott napi egy óra sport után, biztos, hogy másképp, sokkal jobban fogod magad érezni. 🙂

Sose adj lehetőséget a “majd holnap lemegyek és kétszer olyan keményen edzek.” gondolatoknak.

Az egy óra mozgást mindig össze lehet kötni valamilyen más, hasznos tevékenységgel. 🙂

Mit csináljak akkor, ha hideg van kint, de bringázni meg lenne kedvem?

Sosem tetszettek a szobakerékpárok, így ezt az alternatív megoldást választottam. Kevesebb helyet is foglal. 🙂

Felülök a bringára és berakok (hossztól függően) egy-két sorozat epizódot. Nyelvgyakorlásra tökéletes.

Hogyan egyek jót (olyat, ami nem dolgozik ellenem a fogyásban) az egyetemi büfében?

A rövid válasz: sehogy. Emiatt jutottam arra a döntésre, hogy a mindennapi őrlődés helyett a legkíméletlenebb megoldás a legjobb. Mától kezdve nem megyek be.

Alapvetően úgy gondoltam, hogy megszűröm, mit veszek ott és mit nem. Csoki, szendvics, ezeket zártam ki a listámból és ekkor ráébredtem, hogy más nem igazán maradt, amiért érdemes lenne egyáltalán oda betennem a lábam. Alapvetően csak nehezítem a saját helyzetem azzal, hogyha fenntartom a lehetőséget, hogy ott vásároljak.

Ez egy tiszta szabály az életemben, ami mindig működik. Rájöttem, hogy a tiszta, egyszerű szabályok a legjobbak, mert nem kerülök velük problémás helyzetekbe, amiket ott hirtelen kell megoldanom és később esetleg a pillanatnyi akaraterő hiánya miatt megbánok.